A Budapesti Tudományegyetem és a Műegyetem összekapcsolódó és szétváló kampuszai – vegyészszemmel 

Horváth Imre, Silberer Vera

A mindennapokban valószínűleg nem gondolunk arra, hogy a két egyetem sorsa, elhelyezése többször is találkozott egymással.

A 19. század végén a Műegyetem „végleges” elhelyezésére a mai Trefort kertben és környékén emeltek épületeket. A munkálatok 1880–1881-ben indultak meg. A kémiai épület 1882-re készült el az Esterházy utcában (Steindl Imre). Az első vegyészi okleveleket 1884-ben állították ki, vegyészmérnöki oklevelet 1907-től adtak. 

A központi épületet (Steindl Imre) egy évvel később fejezték be, ablakainak Zsolnay-kerámiával díszített „ívzugaiban” – a leginkább csak fényképeken látható – alakok a Műegyetemen tanított tudományokat szimbolizáló eszközöket tartanak a kezükben. A területet korábban a tudományegyetemből kivált „Állatgyógyintézet” használta: ezt az építkezés előtt áttelepítették a Rottenbiller utcába. 

A tudományegyetem Múzeum körúti kampusza jórészt Trefort Ágoston kultuszminisztersége alatt jött létre. Az 1870-es évek fordulóján épült Vegytani Intézet után megjelent az Élettani, Állat- és Ásványtani, Fizikai Intézet épülete. Az 1930-as években újabb kémiai épületet „tapasztottak” a Vegytani Intézethez. 

A kezdetben még műegyetemi Gólyavár (Petz Samu) neve onnan származik, hogy az elsőéveseknek tartottak benne előadásokat – de ez talán csak városi legenda. (Mindenesetre az ELTE elsőéveseit egy időben itt oktatták „honvédelmi ismeretekre” szombat délelőttönként.) A Puskin utca 3. alatt kapott helyet a mérnökök Építészeti Osztálya. Hamarosan ez is kevésnek bizonyult: a Műegyetem az 1900-as évek elején átköltözött Lágymányosra. 

Egy 1903-as Budapest-térkép részlete. Az Összekötő vasúti hídig húzódó Lágymányosi-tó északi csücskét már „benőtte” a műegyetemi kampusz

 Vissza a tartalomhoz

MEGNYITÁS/LETÖLTÉS