Miért piros a tiltás és zöld a menekülés?

A színek és formák pszichológiája a biztonsági jelzésrendszerekben

Agárdi Tamás

A biztonsági jelzések szín- és szimbólumrendszere nem dekoráció, hanem célzott kockázatkommunikáció: olyan vizuális „gyorsnyelv”, amelynek akkor is működnie kell, amikor az ember siet, fáradt, zajos környezetben dolgozik, vagy éppen stresszhelyzetbe kerül. Egy laborajtó előtt például ritkán történik meg, hogy valaki hosszan elemezni kezdi a feliratokat. Inkább egyetlen pillantással próbálja eldönteni: beléphetek-e, mit kell felvennem, mi a fő veszély és mit tilos csinálni. Ugyanez igaz a tűzjelzők és a tűzvédelmi eszközök gyors megtalálására, illetve a menekülési útvonalak követésére: vészhelyzetben a másodperc töredéke áll rendelkezésre, hogy a jelzést az agy feldolgozza és megértse.

A színpszichológia munkabiztonsági környezetben viselkedésirányítási eszköz. A szín képes érzelmi készenléti állapotot kiváltani (riasztás, óvatosság, biztonságérzet), az érzelem pedig cselekvésre mozgósít. Úgy foglalhatjuk össze, hogy „az érzelem motiválja a cselekvést”: ha a szín jó, a jelzés nemcsak tájékoztat, hanem reakciót is kivált. Az ergonómia tudománya a jelzést hatásláncként írja le: észlelés, figyelem, megértés, elfogadás, majd magatartás. A szín itt kettős előnyt ad: egyrészt kiemeli a jelzést a háttérből (feltűnőség), másrészt azonnali „előminősítést” ad a helyzetről (veszélyes – óvatosság szükséges – biztonságos).

 Vissza a tartalomhoz

MEGNYITÁS/LETÖLTÉS