Aktuális kutatási irányzatok az induktív csatolású plazma tömegspektrometriában

Braun Mihály, Galbács Gábor

Az induktív csatolású plazma tömegspektrometria (ICP–MS) ma az egyik legszélesebb körben elterjedt, sokoldalú és hatékony nyomelem- és stabilizotópanalitikai módszer. Alkalmazásai a környezetvédelemtől és az anyagtudománytól az ipar különböző szektorain át az orvosdiagnosztikáig és a régészetig nagyon sok területre kiterjednek, ennek megfelelően az ICP–MS alapkutatási témák is igen sokrétűek. A szakirodalom éves termése alapján már közel két évtizede az ICP–MS és a lézerindukált plazmaspektrometria (LIBS) tekinthető az analitikai atomspektrometria két „szupersztárjának”.

Elterjedtsége miatt ma az ICP–MS-spektrométereknek már a sokadik generációja van forgalomban, és az egyes analitikai feladatokra külön-külön optimált kivitelű műszerek is kaphatók (pl. nagy felbontású tömeganalizátor, nagy adatgyűjtési sebességű elektronika, ütközési és reakciócellák az interferenciák csökkentésére stb.)

A cikk szerzői röviden ismertetik a főbb aktuális irányzatok koncepcióját, fejlődését. Ezek a főbb irányzatok nagyjából ma a következők: részecskék karakterizálása, biomolekulák analízise, elem- és izotópeloszlások vizsgálata.

galb.jpg

Elemek eloszlása a szálkamenta levelében

Az utóbbi esetben, szilárd minták vizsgálatára igen hatékony a lézerablációs induktív csatolású tömegspektrometria (LA–ICP–MS). Ezzel a módszerrel mikroanalízis is végezhető, lehetséges mélység szerinti profil elemzése, valamint az elemeloszlások kétdimenziós térképezése. Az oldatos módszerekhez képest viszonylag csekély minta-előkészítést igényel. Mivel az analízis csupán kisértékben roncsolja a mintát (szabad szemmel nem, vagy alig kivehető módon), alkalmas régészeti anyagok, műtárgyak vizsgálatára is. Lényegesen érzékenyebb (optimális esetben a ng/kg is elérhető), mint a gyakran alkalmazott roncsolásmentes mikroelemanalitikai módszerek. Az alkalmazás egyik látványos példája a szövetmetszetek vizsgálata. A növényekből készült szövetmetszetek közvetlenül vagy poliészter gyantába ágyazva elemezhetők. Az állati és humán mintákból (pl. máj, agy, szem, vese) 5–20 um vastagságú metszeteket készítenek, és a teljes réteget ablálják. A réteg alá vagy fölé belső standardként aranyat párologtatnak.


 Vissza a tartalomhoz

pdfMEGNYITÁS/LETÖLTÉS