Nobel-díj és cellulóz közelnézetből: interjú Björn Lidmannal

Björn Lindman a Svédországban, Malmö közelében lévő Lundi Egyetem kutatója. Tudományos pályafutásáról részletes cikk is jelent meg egy szakmai folyóiratban tíz évvel ezelőtt (Håkan Wennerström: Björn Lindman: Fifty years in science and technology, Advances in Colloid and Interface Science Vol. 205, 2014, 1–8). A svéd vendég 2024 késő tavaszán érkezett a Pécsi Tudományegyetem meghívására néhány napra hazánkba, ekkor Hydrophobic interactions control the self-assembly of surfactants, DNA and cellulose címmel tartott előadást. Az előadás után arra is időt szakított, hogy válaszoljon az MKL felelős szerkesztője, Lente Gábor néhány kérdésére. Alább az interjúból idézünk.

A tudománytörténetben azt láthatjuk, hogy a svéd kémia világszinten is mindig jelentős volt. Mi tette ennyire fontossá ezt a tudományágat?

Volt néhány nagy hatású korai kémikus, mint Jöns Jakob Berzelius és Svante Arrhenius. Az ő egyéniségük rendkívül fontos, de igazából nem tudom, mi emelte ki ennyire Svédországban a kémiát. Berzelius vezette be a vegyjeleket, és talán korának vezető szakembere volt a világon. Vannak érdekes történetek is ezzel kapcsolatban: Arrheniusnak és Lars Onsagernek bizony komoly problémái voltak azzal, hogy doktori fokozatot szerezzenek, de aztán mindketten Nobel-díjasok lettek. Onsagerrel még személyesen is találkoztam, és hosszabb időt töltöttem vele. Ekkor posztdoktori kutatóként dolgoztam Franciaországban. Onsager látogatóba érkezett az intézménybe. A kutatásvezető francia professzor nem beszélt angolul, ezért nekem kellett tolmácsolnom kettőjük között.

Azt hallottam, hogy a Nobel-díjak odaítélésénél is van szerepe.

Elég csekély. Tagja vagyok a Svéd Királyi Tudományos Akadémiának, ez a testület hozza a végleges döntést. Én általában a fizikai és kémiai díj ülésére megyek, ezt október legelején szervezik meg mindig ebből a célből. De a szerepem csak ennyi. A tényleges munkát a Nobel-bizottság végzi, itt fiatal, munkabíró szakemberek dolgoznak. Évente három- és négyszáz közötti jelölés érkezik, ezeket mind kiértékelik. Néha engem is felkérnek egy-egy feladatra, de magában a bizottságban soha nem voltam tag.

Jól értem, hogy a díj végleges odaítélésénél szavazati joga van?

Igen, és megjegyzéseket is beküldhetek. De ilyen szempontból ritkán vagyok aktív. Követem az eseményeket, augusztusban megkapom az előkészítő anyagokat, azokat alaposan el is olvasom, és úgy megyek a döntést hozó ülésre. Ha valami hibás az anyagban, jogom van javítást kérni. A folyamatban azért is érdemes részt venni, mert pusztán a dokumentumok elolvasása is egyfajta betekintést ad a kémiai kutatások jelenlegi állapotába. A folyamat természetesen titkos, a jelölésekkel kapcsolatos összes információra igaz, hogy 50 évig nem szabad nyilvánosságra hozni őket. A Covid-járvány alatt a személyes ülések hiánya elég nagy problémát jelentett a titkossági követelmények miatt. Nagy megkönnyebbülés volt, amikor a korlátozások véget értek.

 Vissza a tartalomhoz

MEGNYITÁS/LETÖLTÉS