100 éve született Varsányi György

Varsányi professzor, szakmai pályafutásom „Geharnischtere”

Sohár Pál

Mozart Varázsfuvolájában két páncélos őrtálló – Geharnischter Männer – őrzi a beavatottak birodalmát az arra méltatlanok elől, és csak azokat vezetik be oda, akik kiállják a próbákat, bizonyítva, hogy méltók a bebocsátásra. Ilyen őrtállója volt Varsányi professzor minden szintet-lépésemek a tudományos kutatói pálya hierarchiájában. Egyetemi hallgatóként ő vizsgáztatott fizikai kémiából, majd későbbi szakterületem, az infravörös spektroszkópia tudományából, ő volt egyetemi doktori szigorlatomon a bizottsági elnök, egyben a főtárgy kérdezője, később kandidátusi értekezésem egyik bírálója, és az ő ajánlása juttatott első munkahelyemhez a Gyógyszerkutató Intézetben.

Varsanyi.jpgÁltalános vélekedés szerint a fizikai kémia vizsga volt a Budapesti Műszaki Egyetem Vegyészmérnöki Karán az ötéves tanulmányok során a legnehezebb vizsga. És a vizsgáztató Varsányi professzornak félelmetes híre volt a diákság körében. Valóban igen szigorú, de az önálló gondolkodást méltányló, igazságos, tárgyilagos és türelmes vizsgáztató volt. Aki a vizsgát nála jó eredménnyel abszolválta, ezzel bizonyította kiemelkedő képességeit és alkalmasságát a kutatói pályára. A sikeres Varsányi-vizsga tekintélyt termett nemcsak a hallgatótársak, de a többi oktató között is. …

Elképesztő memóriája volt! Amilyen aszkétikus, szinte merev volt viselkedése előadás és vizsgáztatás közben, olyan oldottan, fesztelenül érintkezett tanítványaival az órákon kívül. Például fogadott, hogy egy óra alatt memorizálja a telefonkönyv egy oldalát, s ha egy nevet vagy telefonszámot mondunk, ő a névhez tartozó hívószámmal vagy a hívószámhoz tartozó névvel válaszol.

Rendkívül sokoldalúan művelt, szellemes társalgó, kitűnő humorú ember volt. Akadémiai doktori védésén egyik bírálója – szakmai kifogásolnivalót nem találván Varsányi példaszerű alapossággal megírt, remekül felépített, magas színvonalú értekezésében – az ilyenkor szokásos „nyelvészkedéssel” helyettesítette a hibák, hiányosságok, tévedések, megalapozatlan állítások számonkérését. Abba kötött bele, hogy Varsányi a latinos „iners” írásmódot használta a német szaknyelvből átvett és meggyökeresedett „inert” forma helyett. Varsányi válasza így hangzott: „Nem vitatkozom, beletörődve a bíráló kifogásának jogosságába, megadással viselem sortomat.”


Vissza a tartalomhoz

pdfMEGNYITÁS/LETÖLTÉS