Nagypál István

(1944–2021)

Kutatásai a reakciókinetika területére koncentrálódtak. Itt is vonzotta a tehetséges fiatalokat. Témát javasolt nekik, és hagyta őket önállóan kutatni, megadva a szükséges segítséget, amint lehetett, külföldi ösztöndíjat biztosítva nekik. Odakint ezek a munkatársai helyt álltak, tapasztalatokat szereztek, kapcsolatokat építettek és új tudással felvértezve tértek haza. Itthon önállóan folytatták kutatásaikat. Lassanként kialakult egy nemzetközi ismertségű kinetikai iskola a Tanszéken, de az még kevésbé kötődött Nagypál István nevéhez, mint Debrecenben a bioszervetlen kémiai. Ő Szegeden is inkább a maga, nagyobbrészt elméleti problémáival foglalkozott. Most a termodinamikát igyekezett új alapokra helyezni a válaszreakciók elméleti részleteinek kidolgozásával. Az iskolateremtés fenti módja Szegeden sem hozott elismerést számára. Itthon, de a világ sok kutatóhelyén is inkább az egy professzor / sok beosztott kutató dívik, akik a főnök elképzelésein dolgoznak. Természetesen a beosztottaknak is lehetnek ötleteik, sőt kell, hogy legyenek, de azoknak a professzor irányvonalát kell szolgálniuk. A Nagypál-féle modell nem fért bele a tudományszervezés hazai gondolatvilágába. Nem vagyunk olyan gazdagok, hogy így szétforgácsoljuk a kutatási potenciálunkat – mondták. Lehet. De hogy hatékony a tehetségek felszínre hozásában, az biztosnak látszik. Büszke volt rá, hogy a hazai tudományos életben az egyike azoknak, akiknek a tanítványai közül a legtöbben érték el a legmagasabb tudományos fokozatot. Ez tény.

A sors úgy hozta, hogy 1996-ban én is Szegedre kerültem. Egyetemi tanárként elnyertem a Szervetlen és Analitikai Kémiai Tanszék vezetői posztját. Nagypali, akkor már „régi” szegediként sokat segített abban, hogy eligazodjam a szegedi kémikus-professzorok hierarchiájában. Egy-egy, a kémia jövője szempontjából fontosnak vélt ügy sikerre vitelében ez alapvető fontosságúnak bizonyult. Jó volt tudni őt társként és később még néhány más professzortárs gondolati összehangolódását a szegedi kémia ügyeiben. Nagypali 56 éves korában átadta a tanszék vezetését fiatalabb kollegájának. Szerintem várhatott volna még egy ciklust, de természetesen tiszteletben tartottam döntését. Talán ezzel kezdődött tudatos visszavonulása a közélettől. Az Intézet átszervezésekor nem értett egyet a Fizikai Kémiai Tanszék, a Kolloidkémiai Tanszék és a Szilárdtestkémiai Tanszék összeolvasztásával. Egyet nem értését azzal fejezte ki, hogy kérte nyugdíjazását. Ezzel kapcsolata az Egyetemmel, majd később sajnos a Tanszékkel is fokozatosan lazult. Bár a szobája megmaradt a Tanszéken, egyre ritkábban láttuk az egyetem környékén. Az akkor még nem szokásos home office-ban dolgozott.

Nagypál István korunk embere volt. Volt szilárd meggyőződése, ami mellett a végtelenségig kitartott, makacs volt. Nyilván voltak hibái. Amiben mélyen hitt, a tudás primátusa. Nem az intézményekben hitt, hanem az alkotó emberekben.

Kiss Tamás

Vissza a tartalomhoz

MEGNYITÁS/LETÖLTÉS