Az Alzheimer-kór kémiai vonatkozásai és gyógykezelése

Peptidek, fémkelátok és oxidatív stressz

Braun Tibor

Alois Alzheimer német kutatóorvos 1907-ben fedezte fel a róla elnevezett kórt. Már akkor úgy gondolta, hogy a betegség valószínűleg gyógyíthatatlan, és ez sajnos mindmáig nem változott. Ennek ellenére néhány gyógyszert jóváhagytak az engedélyező hatóságok. Ezek közül a legismertebbek és leginkább elterjedtek a kolin-észteráz gátlását végző Takrin, Rivastigmin, Donepezil és Galantamin.

alz-gyogy.jpg

Ezek a gyógyszerek képesek az acetilkolin-eszteráz hidrolízisének gátlására, ezáltal csökkentve a betegség tüneteit. Az Alzheimer-kórban szelektíven leépülő kolinerg idegsejtek acetilkolin-hiányhoz vezetnek az agy olyan jellegzetes részeiben, amelyek a tanulásért és az emlékezetért (memória) felelnek. A Takrin síkbeli 3 gyűrűs akridin. Nagy előnye, hogy szájon át adagolható. Számos működési mechanizmust javasoltak, de az általában vélt működés alapja a nem kompetitív, reverzibilis acetilkolin-észteráz-gátlás. Ezen felül a Takrin lényegében blokkolja a béta-amiloid fehérje prekurzorát. A szakirodalom szerint úgy tűnik, hogy a Takrin különlegesen alkalmas az Alzheimer-kór kezelésére annak ellenére, hogy bizonyos mellékhatásokat okozhat. 


Vissza a tartalomhoz

pdfMEGNYITÁS/LETÖLTÉS