Magyar Kémikusok Lapja
HONNAN LESZ ENERGIÁNK?
Honnan lesz energiánk?
Ez a kérdés foglalkoztat ma kis túlzással kicsit és nagyot szerte a nagyvilágban mindenkit. Nagyon felértékelődött a különböző energiafajták hozzáférhetősége, gazdaságossága, ára, ökológiai lábnyoma stb. Ezekben a kérdésekben szeretnénk az év folyamán, esetleg a későbbiekben is eligazodást nyújtani elsősorban a szakmai oldalra koncentrálva, de nem elvonatkoztatva a felvázolt további kérdésektől. A politikát nem kívánjuk érinteni, hacsak a gazdasági vonatkozások nem feltétlenül indokolják, hogy utaljunk a politikai tényezők szerepére. Hiszen a döntéseket természetesen mindig és mindenütt a politikának kell meghoznia. Mi segíteni szeretnénk olvasóinkat, hogy tisztábban lássanak a potenciális lehetőségek sokaságában.
Kiss Tamás rovatvezető
…....
2035: Szén-dioxid-odüsszeia
Lente Gábor
Az Európai Parlament első olvasatban 2023. február 14-én elfogadta azt a rendeletet, amely szerint 2035 elejétől az Európai Unióban nem adható el benzin- vagy dízelüzemű autó.
A kőolajból készülő termékek a globális szén-dioxid-kibocsátás nagyjából egynegyedét okozzák, ennek döntő része a járművek üzemanyagából származik, így valóban remélhető, hogy egy ilyen intézkedés elősegíti a klímacélok elérését. Ugyanakkor az EU elhatározása jelenleg teljességgel egyoldalú, amit az politikai vezetői úgy fognak fel, hogy Európa utat mutat a világ többi része számára. Az EU az új autóeladások terén az USA-hoz hasonló méretű piac, amelynél jelenleg csak a kínai számít nagyobbnak. Ha a gyártást, és nem az értékesítést tekintjük, akkor Európa globális súlya még nagyobb. Ugyanakkor nem várható, hogy 2035-ben is hasonló lesz a helyzet: a jelenlegi folyamatok iránya India és Indonézia térnyerése felé mutat. Fennáll a veszélye annak, hogy az EU-s tilalom ugyanolyan viszonyokat eredményez majd, mint amilyenek Németország jelenlegi energiatermelését jellemzik: a német energiagazdálkodás látszatra példaértékűen zöld, nagy hányadban megújuló energiaforrásokon alapul, de a valóságban csak addig fenntartható, amíg a szomszédos országok, mindenekelőtt Franciaország és Lengyelország a némettől gyökeresen eltérő stratégiát követnek.
Abban természetesen lehet reménykedni, hogy a tilalom várható bevezetéséig eltelő bő évtizedben az autóiparban olyan technológiai változások történnek majd, amelyek automatikusan húzzák magukkal a világ többi részét is. Mindenesetre az Európai Parlament jól láthatóan azokra a szakértőkre hallgatott, akik szerint a benzin és a gázolaj teljes kiküszöbölése a közlekedésből ilyen időtávlatban nem megvalósíthatatlan cél. A klímacélok azonban csak akkor érhetők el még ilyen gyökeres változtatással is, ha a kőolaj helyébe lépő energiatermelési mód nem jár szén-dioxid-kibocsátással. Ez jelenleg a két kézenfekvő alternatíva: az elektromos, illetve a hidrogénes hajtás egyikére sem igaz.
