Magyar Kémikusok Lapja
Kiről nevezték el?
A Clapeyron–Clausius- vagy Clausius–Clapeyron-egyenlet
Inzelt György
A Clapeyron–Clausius-egyenletet vagy más néven Clausius–Clapeyron-egyenletet a fizikai kémiai tanulmányok során minden egyetemi hallgató megismeri és alkalmazza. Ha a párolgási entalpiát ismerjük és egy hőmérsékleten megmérjük a gőznyomást, akkor egy másik hőmérsékletre kiszámítható a gőznyomás, vagy két hőmérsékleten mérve a gőznyomást a folyadék párolgási entalpiája határozható meg. A Clapeyron–Clausius-egyenlet nemcsak a párolgás vagy a szublimáció, hanem más fázisátalakulások (például a szilárd-folyadék átalakulás) esetében is érvényes.
Benoît Paul Émile Clapeyron és Rudolf Clausius
Az egyenlet első formájában Benoît Paul Émile Clapeyron „Mémoire sur la puissance motrice de la chaleur” („Értekezés a hő mozgató erejéről”) című, 1834-es cikkében jelent meg. Mivel az egyenlet termodinamikai megalapozását és végleges formába öntését Clausius végezte el, sok könyvben, így a magyar tankönyvekben is Clausius–Clapeyron-egyenletként találjuk meg.
Az írásban az egyenlet születésével és a két tudós életútjával ismerkedhet meg az olvasó. A történet szorosan összekapcsolódik a termodinamika tudományának kialakulásával, ami azután döntő szerepet játszott a tudomány és az ipar fejlődésében, de meghatározta gondolkodásunkat is a világról.
