Magyar Kémikusok Lapja
OKTATÁS
Gondolatok a mai egyetemi hallgatókról – 2.
Beszélgetés Keglevich Györggyel
Keglevich György, a BME Szerves Kémia és Technológia Tanszékének professzorát (kétszeres szakfelelős), akit régóta foglalkoztat az egyetemi oktatás és a hallgatók „egymásra hangolása”, évekkel ezelőtt már megosztotta az olvasókkal néhány gondolatát. Nemrégiben – részben a pandémia és a digitalizáció hatásaira reflektálva – folytatódott a beszélgetés, ebből idézünk:
„Az előadóteremben sétálva gyakran látom, hogy a hallgatóság fele – hagyományos vagy elektronikus formában – jegyzetel. A másik fele a tabletjén, laptopján követi az előadást, vagy csak figyel, de lehet, hogy valami mást néz. Ezeknek a hallgatóknak a nagy része esélytelen a nehezebb anyagrészek befogadására, begyakorlására, de számukra is van „menekülőút”: olyan specializációt választanak, ahol szinte nincs is szükség szerves kémiai ismeretekre.
A helyzetet súlyosbítja, hogy a Covid-járvány megszűnése után több oktató elkényelmesedett, és már nem hajlandó a táblára vésni a kémiai egyenleteket, hanem ppt-zik. Ezt nagy problémának látom. Tanszékvezetésem utolsó éveiben kezdett felpuhulni az a korábbi rend, hogy a szerves kémiai és technológiai kurzusok előadói legalább az előadások egy részében írjanak a táblára. Ha valaki leszokik a tábla használatáról, akkor nehezen tér vissza rá, mert kényelmesebb úgy órát tartani, hogy mindent kivetít. Ezek az órák viszont nem igazán jegyzetelhetők, ezért a hallgatók sokkal kevesebbet tanulnak. És mivel minden elérhető online, az előadásokat is kevesebben látogatják.
Gondoljuk meg azt is, hogy 90 perc alatt mekkora szerves kémiai anyagot tudunk „lenyomni” ppt-formában. Az ipari kollégák akár 50-60 ábrát is leadnak. Mennyit lehet vagy érdemes ebből számonkérni a vizsgán? Sokan osztják azt a véleményemet, hogy a hatalmas ismeretanyag helyett inkább kevesebbet kéne tanítanunk, azt viszont részletesebben...”
