Polinszky Károly (Budapest, 1922–1998) 1944-ben szerezte meg vegyészmérnöki oklevelét, és a Műegyetemen kapott állást. 1949-től három évig az általa alapított Nehézvegyipari Kutatóintézet (NEVIKI) igazgatója volt. 1949-től a Budapesti Műszaki Egyetem Veszprémre kihelyezett nehézvegyipari karán tanított (amely elképzelései szerint alakult meg); később az önállósult Veszprémi Vegyipari Egyetem professzora, rektora volt. A hatvanas évek elején a Korach Mór vezette MTA Műszaki Kémiai Kutatólaboratóriumának igazgatóhelyettesi posztját is ellátta, közben évekig művelődési miniszterhelyettes, majd – Korach Mór utódjaként – a Műszaki Kémiai Kutatóintézet igazgatója volt. Oktatási miniszternek is kinevezték. Az 1960-as években az ő kezdeményezésére vezették be a magyarországi felsőoktatásba a központi felvételi rendszert, amelyet már oktatásügyi miniszterként terjesztett ki valamennyi felsőoktatási intézményre. Minisztersége idején vezették be a 11 napos tanítási ciklust (a 12 napos helyett), és a középiskolák két felső évfolyamának tantervét fakultatív oktatással egészítették ki.
Fő kutatási területe az ipari szervetlen kémia, elsősorban a szervetlen pigmentek, a műtrágyagyártás kémiája és technológiája volt.
Az MTA rendes tagja, Kossuth-díjas volt.

Polinszky Károlyról
Benedek Pál: Polinszky Károly r. tag emlékezete (emlékbeszéd)
Wikipédia

Polinszky-díj