Kedves Olvasók!

Ősszel megint új tanév kezdődött, egyetememhez, az ELTE-hez csatlakoznak HUN-REN (volt MTA) kutatóintézetek is. Ezt nem akarja az MTA, nem akarják az intézetek dolgozói, és úgy tűnik, az ELTE sem igazán. Nem vagyok biztos benne, hogy ez a tranzakció nagy haszonnal járna az érdekelteknek. Újabb területeket vett el az egyetem kancellárja az ELTE Kémiai Intézetétől az általa kiszámolt pénzügyi hiány miatt. Laborokat alakíttat át dolgozószobává, ami igencsak komoly értékvesztéssel jár, és tovább csökken a kutatási-oktatási tér. A vegyészhallgatók és kémiatanárok utóbbi két évtizedben csökkenő létszáma – ami annak a következménye lehet, hogy a közoktatás tizenkét évfolyamát tekintve ez a tantárgy szenvedte el a legnagyobb arányú óraszámcsökkenést – megfordulhat, amint láttunk már erre példát az elmúlt évek során. Az utóbbi évtized talán egyetlen jó híre az, hogy megépült egy új, 60 főre tervezett mesterséges intelligenciával és a legkorszerűbb okostechnológiákkal felszerelt hallgatói labor (SuperSmartLab), az EU RRF-programja keretében. A kancellári rendszer, amely sokkal nagyobb hatalmat biztosít a kancellárnak, mint a korábbi gazdasági főigazgatónak (egyetértési jogaival, széles körű munkáltatói jogokkal vagy azzal, hogy az egyetem vezetőjeként is eljárhat) bevezetését sem fogadták boldogan az egyetemek. Sok gond van azzal is, hogy az egyetemek nagy részét „alapítványi egyetemmé” alakították. Az ország vagyonát felhasználva, és állami finanszírozással. A BME-t ebben az évben adta el az állam egy részvénytársaságnak. Az ELTE egyelőre állami egyetem, egyedül az egyetemek közül néhány művészeti és egy kiemelten finanszírozott katonai-rendészeti intézmény társaságában. A modellt nem váltó egyetemek azt a pénzt kapják, amit eddig, illetve még azt sem. A vegyészeket érintő aktuális megszorítások is ennek a politikának a következményei.

A történelem különös játéka, hogy egyetemünk alapítványi egyetemként működött 1635-től 1870-ig. Pázmány Péter adta a pénzt az induláshoz, majd további adományokból képződött a vagyon, amelynek jövedelméből fedezték a kiadásokat. Azután kapcsolódott be az állam, mert a megnőtt hallgatói létszám és a kor követelményei miatt az új, modern létesítmények építésének költségét és felszerelését már nem tudták az alapítványi vagyonból fedezni. Ebben az időben épült a Than-féle kémiai épület is a Trefort kertben. Az állami szerepvállalás azonban azzal is járt, hogy megalakították a gazdasági hivatalt, amit a minisztérium hamarosan teljesen az irányítása alá vont, és minden rendszerben meg is tartott. Ezzel pedig az egyetemi autonómia a jelenben is ható módon kiüresedett.

„Az egyetemnek csak papíros autonómiája van, a valóságban az nem létezik” – írta Kétly Károly orvosprofesszor, aki rektor 1902–1903-ban volt rektor. „Sajnos lassanként odajutunk, hogy a rektor, a tanács és a tantestületek végérvényesen semmiben sem határozhatnak, összes ügyeink végleges elintézést a minisztériumban nyernek … egyetemünk nagyon is nyög az állami bürokratizmus nyomása alatt” – állapította meg Mihályfi Ákos pap, a teológia professzora, a 1917–1918-as évek rektora.

Az ELTE – sok mindent túlélve – a 391. tanévet kezdte az idén. Itt hivatalosan 1769 óta lehet kémiát tanulni. Reméljük, hogy még legalább további néhány évszázadig folytatni tudjuk a tanítást, kutatást. Ugyanezt kívánom többi egyetemünknek is. Bízunk benne, hogy továbbra is sokan gondolják majd úgy, mint Füst Milán hőse A feleségem története című könyvében: „A vegytannál ugyanis nincs érdekesebb. Mert hogy milyen költői öröm e tudományban rájönni valamire, el se hiszi, aki nem próbálta.” 

Inzelt György

 Vissza a tartalomhoz

MEGNYITÁS/LETÖLTÉS