Magyar Kémikusok Lapja
OKTATÁS
Diákolimpiák vonzásában
A magyar oktatás évente visszatérő, látványos nemzetközi sikerei között a diákolimpiai szereplések igen előkelő helyet foglalnak el. Trócsányi András, a Pécsi Tudományegyetem Természettudományi Karának dékánja a földrajzi, Magyarfalvi Gábor, az Eötvös Loránd Tudományegyetem adjunktusa a kémiai versenyre szervezi meg a magyar csapat felkészítését és részvételét. A 2025-ös nyári olimpiák után a Magyar Kémikusok Lapja felelős szerkesztője, Lente Gábor kettőjükkel ült le beszélgetni.
Trócsányi András a földrajzversenyről elöljáróban elmondta: Ha a geográfiáról beszélünk, két nagy egység van az ember fejében: a természetföldrajz és a társadalomföldrajz. A tesztfordulón három-három kérdés van a két nagy területből, és szerencsére az utóbbi időben megjelentek a komplexebb feladatok is: nem azt kell tudni, hol vannak kőolajlelőhelyek, hanem főleg azt, ennek milyen gazdasági, társadalmi, életszínvonalbeli vagy éppen jóléti, egészségügyi lenyomatai vannak. Van egy terepi feladat: a versenyzőket felügyelettel kiviszik terepre, megfigyeléseket végeznek, majd utólag már tanteremben kérdésekre kell válaszolni ezek alapján. A kérdések itt összetettebbek: nem annyi, hogy láttad-e a nagy diófát, hanem inkább a vegetáció típusának leírása, mindenképpen valamiféle absztrakciót igényel. Van olyan eleme is ennek a feladatnak, ami a magyar diákoktól általában elég idegen. Ebben a földrajzi ismereteket és felmérési tapasztalatokat a területi tervezésbe kell átültetni. Milyen konfliktusok, fejlesztési kihívások következnek egy adott – megtapasztalt, felmért – helyzetből.
A harmadik forduló multimédiás, ez 10–15 éve markáns része az iGeónak. Színes, szagos, zenés, mozgó animációkkal valamiféle földrajzi alapismeretet tesztelnek. Hol készülhetett a kép, mit ábrázol? Itt a kérdés egyszerű feleletválasztás, gyorsan javítható.
Arra a kédésre, hogy mi számít országnak a részvétel szempontjából, Magyarfalvi Gábor elmondta: Az IChO-n elég jól ismerem a rendszert, mert pont a problémás időszakban voltam az intézőbizottság elnöke. Mi írtuk be annak idején azt a szabályokba, hogyan fogadunk új országokat. Ha egy ország kapott már meghívást, az automatikusan kap újabbat. Tajvan még a nyolcvanas években jött, most Chinese Taipeinek hívjuk mi is, de mi például nem fogadtuk el Hongkongot és Makaót, ugyanis az ő diákjaik indulhatnak a kínai válogatón. Az a lényegi elvárás, hogy az újonnan jelentkező országokban legyen valamennyire reprezentatív nemzeti csapatválogató. Ha elfogadunk egy új résztvevőt, akkor két év megfigyelés után küldhet csapatot.
Amikor a 2022-es háború beütött, akkor az a nézet alakult ki, hogy nem helyes leverni az orosz diákokon az orosz politikusok gazemberségét. Az alapszabályba is belefoglaltuk épp az előző évben, hogy semmilyen politikai ok miatt nem lehet kizárni egyik csapatot sem; ezen csak kétharmados többséggel lehetne változtatni. Ha nem akarja az országok többsége, hogy egy ország hivatalosan megjelenjen, akkor a csapattagok egyéni résztvevőként érkeznek a versenyre – ez nemcsak az oroszokra, hanem a beloruszokra is igaz, mert ők is részt vettek az Ukrajna elleni első támadásban.
