Villachtól Bécsen át Salzburgig – Paracelsus nyomában Ausztriában

Keglevich Kristóf

Paracelsus a betegségek okát nem a testnedvek rossz egyensúlyában látta, mint Galénosz, hanem külső okokat tételezett föl. Meglátása szerint nemcsak növényekből készíthetőek gyógyhatású szerek, hanem ásványi anyagokból is. Ez a vélekedése is hozzájárult a hagyományos felfogást követő orvosokkal és patikáriusokkal való viszonya megromlásához. Például a megfelelő dózisban adagolt higany segítségével sikereket ért el a vérbaj gyógyítása terén, viszont szembekerült a már említett nagy hatalmú Fuggerekkel, ugyanis az általuk Amerikából importált guajakfa kérgéből főzött tinktúrát is szifiliszellenes szerként forgalmazták. Paracelsus a szennyezésmentes hatóanyag előállításával összefüggésben a laboratóriumi gyakorlatot is az orvosi munka fontos részének vélte.

A villachi városi múzeum földszintjen két terem állít emléket a 16. századi orvos-polihisztornak

Híres megállapítása szerint a mérgező hatás csak a dózistól függ: „Mi az, ami nem méreg? Minden dolog méreg és semmi nincs, ami nem mérgező. Egyedül az adagon múlik, hogy valami nem mérgező.” (Was ist das nit gifft ist? Alle ding sind gifft und nichts ohn gifft. Allein die dosis macht das ein ding kein gifft ist.) Megjegyzendő, hogy Paracelsus vonatkozó, Sieben defensiones című műve először németül jelent meg (két évtizeddel szerzője halála után, 1564-ben), a közismert sola dosis facit venenum (csak az adagon múlik, hogy valami mérgező-e) szállóige fordítás. Paracelsus bázeli egyetemi előadásait is németül tartotta, nem latinul, amivel megbotránkoztatta professzortársait. Ez a törekvése, az anyanyelvi kultúra fejlesztése a reformáció egyik általános célkitűzése volt.

 Vissza a tartalomhoz

MEGNYITÁS/LETÖLTÉS