Magyar Kémikusok Lapja
KITEKINTÉS
Életútinterjú Schiller Róberttel
Néhány hónappal ezelőtt Érdi Péter és Lázár József meglátogatta Schiller Róbertet, akit hosszan kérdezgettek múltjáról, munkájáról. Ez a beszélgetés két részletben megnézhető és meghallgatható a neten: https://www.youtube.com/watch?v=_Ua3PriGzrY, https://www.youtube.com/watch?v=-QIll1gJQE8. A beszélgetés szövegét Schiller Róbert lerövidítette, kiegészítette és megszerkesztette, alább egy rövid részlet olvasható.
ÉP: Ha valaki azt kérdezné tőlem, hogy munkáid közül mire emlékszem, nem a szolvatált elektronok körüli eredményeidet említeném, hanem azokat az írásaidat, azt a két könyvedet, amelyekben arról írsz, hogy egy kultúra létezik csak. Valóban úgy gondolod, nincs az emberi művelődésnek két különálló szférája, az egyik a humanióráké, a másik a természettudományoké?
SR: Ha többször is írásba adtam, most már le nem tagadhatom. Igen, persze, így gondolom.
ÉP: Kísérleti ellenőrzés! Próbáltad-e valaha bölcsész barátaidat provokálni a „két kultúra” fogalom megalkotójának, Lord Snow-nak a kérdésével: tudják e vajon, hogy mi a termodinamika második főtétele?
SR: Természetesen nem, mert nagyon ostoba kérdésnek tartom. Lexikális ismeretekre redukálja a problémát.
LJ: Én úgy gondolom, hogy létezik ugyan két kultúra, de a kettő között van átjárás, vagy legalábbis azt szeretnénk, hogy legyen.
SR: Te ezt igazán joggal mondod. Évek óta szervezel és vezetsz egy internetes szalont, amelynek a résztvevőitől ilyen felfogást vársz. Én azonban nem az ismeretek felől közelíteném meg ezt a kérdést. Inkább a gondolkodásmódok nyitottságában bízom. Abban, hogy a szellemi eredményeket tőlünk távol eső területeken is élvezni tudjuk. Hogy legalább ne vessük el (és ne vessük meg) a nagyon más vidékeken végzett munkát. A kerítések néha megmászhatatlanul magasak, de mégis tudnunk kellene, hogy mindegyik kertben nőhet valami szépséges. Aminek lehet örülni.
Milyen jó, hogy Bruegel egy képén megjelenik, rejtve ugyan, a kartográfus-geométer Orteliusnak egy lényeges eredménye. És milyen jó, hogy volt olyan kollégám, aki mindvégig „Arany János bűvös szavával mulatott”.
