A nemzeti zászló textilszakmai  követelményei

Kutasi Csaba

A 20. század közepétől annak végéig Magyarországon csak az ünnepnapokon volt kötelező a zászló kitűzése, a rendszerváltozást követően 2000. augusztus 20. napjától elrendelték a középületek és azok környezetének mindennapos fellobogózását. A magyar trikolorban a piros az erőt, a fehér a hűséget, a zöld a reményt szimbolizálja. A nemzeti zászlók és lobogók megfelelő minősége az egységes és céljukhoz méltó megjelenés érdekében lényeges.

Az MSZ 1361, Nemzeti zászló. Zászlókelmék, zászlók és lobogók követelményei c. szabványt korábban tette közzé a Magyar Szabványügyi Testület. A szabvány a kül- és beltéri zászlókkal (lobogókkal) foglalkozik, az alapanyagok közül a követelményeket kielégítő természetes és mesterséges szálasanyagok szabadon alkalmazhatók (ügyelve, hogy valamennyi zászló/lobogó sáv azonos nyersanyag-összetételű legyen). A szövéssel és lánchurkolással előállított zászlókelmék követelményei külön-külön megtalálhatók. A zászlók céljára a szövött alapanyagok kevésbé használatosak, mert zártabb szerkezettel és nagyobb fajlagos tömeggel rendelkeznek. A kedvező lánchurkolt szerkezetű poliészter textilfelületek mindkét kelmeirányban minimális nyúlásúak, alacsony területi sűrűségűek (kb. 110 g/m²), a kis vízfelvétel következtében a csapadéktól átnedvesedett zászlók gyorsan száradnak. A lánchurkolt szaténkelme zászlóanyag terjedt el, amelynek esztétikai színoldala a nagyobb és laposabb fonallebegesék következtében fényes. 

 Vissza a tartalomhoz

MEGNYITÁS/LETÖLTÉS