Paracelsus nyomában – Bitó László felfedezése

Hargittai István

Azt gondolhatnánk, írja Hargittai István Keglevich Kristóf cikke kapcsán, hogy Paracelsus nagyszerű megállapítása, amely szerint „… az adagon múlik, hogy valami nem mérgező” már rég a közgondolkozás része lett. Sajnos nem így van. Bitó László felfedezésének története is ezt példázza.

Bitó László a „Pozsonyi Pikniken” dedikál 2014-ben (Hargittai István felvétele)

Bitó arra gondolt, hogy a prosztaglandin hormonok segíthetnék a csarnokvíz elfolyását. A gondolat nem volt eredeti, mert más kutatók is kísérleteztek azzal, hogy prosztaglandinokat juttassanak a szembe. A szokásos eljárás szerint először nagy mennyiségekkel próbálkoztak a toxicitás ellenőrzésére. Ha a nagy mennyiségeknek nincs káros hatásuk, akkor feltételezhető, hogy kisebb mennyiségeknek pláne nem lesz. A nagy mennyiségek bevitele az állatkísérletekben káros hatást jelzett. Mások számára ezzel a kísérletek véget értek. De nem Bitó számára. Sajnos ma már nem tudjuk megkérdezni tőle, hogy gondolt-e Paracelsusra, amikor felmerült benne, hogy ha nagy mennyiségben káros is a prosztaglandin, attól kis mennyiségben még hasznos lehet. Az biztos, hogy azok a kutatók, akik erőteljesen bírálták Bitó gondolatát és az ennek szellemében végzett kísérleteit, nem tanultak Paracelsustól. Bitót a kritikák nem rendítették meg, és folytatta a munkát. Arra is gondolt, hogy mivel a prosztaglandinok hormonok, már kis mennyiségben is hatásosak lehetnek. Azt is megállapította, hogy a hormonok hatása erősen függ attól, hogy milyen szembe kerülnek, tehát az állatkísérletek eredményeiből nem szabad elhamarkodott következtetéseket levonni. Az állatvilágban előforduló szemek különbözők. A Bitó elképzeléseit támadó kutatók nyulakon kísérleteztek, amelyek inkább áldozatok; számukra fontos, hogy tekintetükkel állandóan körbepásztázzák a környezetüket. Ennek megfelelően fejlődött ki a fejükből kitüremkedő szem. Ezzel szemben a ragadozó állatok, például a macskák és a majmok szeme élesen lát, elhelyezkedésük mélyen ülő, jól védett. Bitó kísérleteiben s mennyiségű prosztaglandin hasznosan csökkentette a szemnyomást a macskákban, a majmokban – és a saját szemében is. Kutatásainak eredménye lett a prosztaglandint tartalmazó szemcsepp, a Xalatan. Ma milliók lehetnek hálásak Bitónak, hogy nem adta fel. 

 Vissza a tartalomhoz

MEGNYITÁS/LETÖLTÉS