Magyar Kémikusok Lapja
KÉMIA A KIEGYEZÉS KORÁBAN
A forradalomtól a millenniumig
Katona Csaba
Andrássy Gyula grófot, Magyarország időben harmadik kormányfőjét 1867. február 20-án az a Ferenc József nevezte ki miniszterelnöknek, akinek uralkodása kezdetén, 1849-ben halálra ítélték, és csak azért nem akasztották fel, mert külföldön tartózkodott és nem tudták elfogni: Batthyány Lajos egykori kormányából ezúttal is a kultusztárcát kapta Eötvös József báró. Deák, akinek kulcsszerepe volt az előkészítésben, nem vállalt politikai feladatot a kormányban, személyes tekintélye azonban minden korábbinál nagyobbra nőtt. Fontos eleme volt a kiegyezésnek, hogy Ferenc Józsefet 1867. június 8-án ünnepélyesen királlyá koronázták, elismerve részben azt, hogy korábban nem a magyar törvényeknek megfelelően lett uralkodóvá. A király nem sokkal később, július 28-án megerősített a törvényeket, amelyek közül e helyt kiemelnénk az 1867. évi 12. törvénycikket, amely a szorosabb értelemben vett közjogi kiegyezést rögzítette. Az ország törvényhozási önállóságát visszakapta, belügyeit maga intézhette, volt felelős kormánya és parlamentje. Közös ügy lett a külügy és a hadügy, illetve az ezek fedezését szolgáló pénzügy is. Magyarország részt vállalt Ausztria államadósságából, illetve az ún. gazdasági kiegyezés keretében elfogadták, hogy a közös államügyek három tizede terheli az országot (ez idővel négy tizeddé emelkedett), míg az osztrák és a magyar kormány mindkét fél számára előnyös vám- és kereskedelmi szerződését tízévente kellett újratárgyalni. Ez mindig meg is történt, a hatalmas, mintegy ötvenmilliós birodalom belső piacán ez ugyanis mindenkinek előnyös volt.
A temesvári Erzsébet-gőzmalom (1900)
Az év végén, december 21-én Ferenc József végül szentesítette a kiegyezés államjogi struktúráját is magába foglaló osztrák alaptörvényeket, pár nappal később pedig, december 27-én a gazdasági kiegyezést is. A kiegyezés előnyeire hamarosan természetes dologként tekintettek a legtöbben, ahogy arra Arany János Hinc illae című versében kellő cinizmussal mutatott rá: „Haynaunál, Bachnál gonoszabb e nemzeti kormány, Ez csak üvölteni hágy: az hivatalt is adott.” Az ország modernizációja pedig folytatódott.
