Új tanárképzés: lebutítás vagy észszerűsítés?

Szalay Luca

ELTE TTK Kémiai Intézet

Tagadhatatlan, hogy a most is zajló képzés a végére beiktatott +1 évnyi összefüggő tanítási gyakorlat miatt igen hosszú lett. A hallgatók túlnyomó többsége ugyanis a későbbi karrierje szempontjából több lehetőséget (pl. az emelt szintű érettségire való felkészítéshez szükséges képesítést is) kínáló 5+1 éves változatot választja, ha teheti. Az is tény, hogy a felsőoktatási intézményekben egyszerűen nem volt elegendő oktatói kapacitás a nagy létszámú diszciplináris és azoknál jóval kevesebb hallgatóval induló tanár szakos képzések teljes szétválasztására. Így számos olyan tárgyat kell a kémiatanár-hallgatóknak a kémia alapszakosokkal együtt hallgatniuk, amelyek létrehozásakor az elsődleges célcsoport nyilván nem a leendő középiskolai kémiatanárok voltak. Az ELTE Kémiai Intézetében törekednek arra, hogy például a laboroknak többnyire csak egy kisebb, nagyjából kreditszám-arányos részét kelljen elvégezniük, és ahol lehet, ezt a tanár szakosok számára külön létrehozott csoportokban, a számukra fontosabbnak ítélt gyakorlatok végrehajtásával tehessék. Az előadások esetében pedig, ha mód volt rá, igyekeztek más (pl. biológia) alapszakosok számára létrehozott – nyilván a leendő vegyészekénél kisebb óra- és kreditszámú – kémiás tárgyakat betenni a kémiatanár szakosok mintatantervi hálójába, és emellett kérni az oktatókat, hogy külön figyeljenek rájuk. A visszajelzésekből kiderült, hogy ez sok esetben elég jól működött, de érthető, hogy itt sem az volt az elsődleges szempont az eredetileg kialakított tantárgyi tematikák létrehozásakor, hogy milyen alapozásra és háttértudásra lesz szüksége ezen a téren a leendő kémiatanároknak a közoktatásban végzendő munkájuk során. Mindez (és a magas szintű elvárások) együttesen azt eredményezték, hogy egy rendkívül hosszú és nagyon nehéz képzés során sok hallgatónk „kirostálódik”. A képzést elvégzők nagy többsége viszont (részben a másik szakjából történő felkészítésnek köszönhetően is) a széles körű szaktárgyi tudás mellett a munkaerőpiacon rendkívül értékesnek számító jellemvonásokkal (pl. akaraterő, kitartás, megbízhatóság, szabálykövetés), valamint készségekkel és képességekkel (pl. szervezőkészség, felfogóképesség, problémamegoldó képesség, adaptivitás) rendelkezik. Hat év kemény munka után viszont, a friss diplomájukkal munkába állva, azzal szembesülnek, hogy a pedagógusgyakornokok munkabérét már két évvel ezelőtt föl kellett emelni, mert nem érte el a kötelező (havi bruttó 219 000 Ft-os) szakképzetteknek járó bérminimumot. (Ha a minimálbér havi 200 000 Ft lesz, akkor ennek még rosszabb lesz az optikája.) Ezért az összegért kell tehát a szívüket-lelküket kitenni, sokszor igen nehéz körülmények között. Így nem csoda, ha néhányan már végzős korukban a pályaelhagyást tervezgetik, vagy később, a nehézségek láttán, a lábukkal szavaznak. A munkáltatók pedig a fentiekben írtak miatt rendszerint kapva kapnak értük.

Az ELTE TTK Kémiai Intézete

A kémiatanár-hiány már most is létező, adatokkal alátámasztható valóság. Horváth Péternek, a Nemzeti Pedagóguskar elnökének 2021. június 28-i nyilatkozta [2] is a statisztikai adatok alapján jól prognosztizálhatóan egyre súlyosbodó tanárhiányról, valamint a pedagógusok bérrendezésének égető szükségességéről szól. Másrészt (bár Maruzsa Zoltán köznevelési államtitkár szerint a tanárhiány nem valós probléma), tudható, hogy a Horváth Péter által említett számokat az oktatási kormányzat is látja. Ideig-óráig elkendőzik a baj súlyosságát az olyan tantervi átalakítások, amelyek a szakgimnáziumokban csak egy tanévre, hetente három órában írják elő kötelező jelleggel egy komplex természettudomány tárgy tanítását, illetve lehetővé teszik a biológia, fizika, földrajz és kémia összevonását egy integrált természettudomány tárgyba az általános iskolákban, sőt a középiskolákban is. Ezeket bármely olyan tanár legálisan taníthatja, akinek az előbb felsorolt tárgyak közül legalább egy oktatására feljogosító diplomája van. Azonban a kollégák maguk is panaszolják, hogy a többi tárgyból nincsen meg a szükséges szaktárgyi és módszertani tudásuk. Könnyen belátható, hogy ha például nincs már kémia szakos tanár az iskolában, akkor ezekben a tárgyakban a kémia oktatása a legjobb szándékok mellett is csorbát szenved. Azonban kétségtelen, hogy ezzel a trükkös (és az optimálistól messze álló) megoldással az órák el vannak látva. Így egy ideig még valóban nem lesz nagyon szembetűnő a természettudomány szakos tanárok hiánya. 

Vissza a tartalomhoz

MEGNYITÁS/LETÖLTÉS