A fizikaoktatás agóniája a rendszerváltozást követő évtizedekben

Radnóti Katalin

ELTE TTK Fizikai Intézet

Mi okozhatta a fizika- (és a kémia-) óraszámok drasztikus csökkenését? – teszi fel a kérdést a szerző, amelyre választ is kínál.

„A magyar közoktatás egyik legnagyobb problémája a humán deficit.” Ezt az állítását Báthory Zoltán közoktatási helyettes államtitkár (1994–1998) széleskörűen hangoztatta azokban az években, amelyek alapvetően befolyásolták a közoktatás alakulását. A relatíve sok természettudományt a kelet-európai szocialista országok jellegzetességeként állította be, melyet csökkenteni kell, hogy a humán tantárgyak arányát növelni lehessen. Ugyanakkor a reáloktatás magas színvonalának megőrzését is hangsúlyozta, jóllehet senki nem gondolhatja komolyan, hogy ez egyidejűleg lehetséges.

Az óraszámcsökkentésekkel párhuzamosan viszont a tananyag mennyisége gyakorlatilag soha nem csökkent azzal arányos módon. Ez állandó időhiányt okoz a fizika tantárgy oktatása során. Érdemes azonban Báthory Zoltán 1996-os, a Fizikai Szemle hasábjain megjelent írásából is idézni: „Olyan vélemények is hallhatók, hogy a természettudományos kultúra viszonylag magas szintje is magyarázza a kreatív design és a sakk terén mutatkozó magyar sikereket (Rubik Ernő, Polgár lányok). Marx György egyenesen azt tételezi fel, hogy az elmúlt negyven évben igen sok tehetséges fiatalember azért választotta a természettudományokat, hogy elkerülje az agyonideologizált humán szférát. Így a hazai science tehetségállománya robbanásszerűen felduzzadt. Mindent egybevetve úgy tűnik tehát, hogy a magyar oktatásügy „húzó” ágazata a természettudományos és a matematikatanítás.”

A 60-as, 70-es években világszerte nagy fejlődésen ment keresztül a vegyipar, például a műanyaggyártás, a műtrágyagyártás és a gyógyszeripar. Az 1965-os és az 1978-as tantervek (akkori NAT) ennek a hatalmas technikai, műszaki fejlődésnek megfelelően írtak elő a mostanihoz képest jelentős kémia- és fizika-óraszámot.

A fizika összesített heti óraszámának csökkenése az elmúlt fél évszázadban

A 60-as, 70-es években az emberek fontosnak ítélték a természettudományokat, ezért az egyetemeken – a tanárképzést is beleértve – népszerű volt a kémia és a fizika szak. Ennek a hatása a közoktatásban is érezhető volt, többek között azért is, mert azokban az években csak kimagasló tanulmányi eredménnyel lehetett bekerülni e szakokra. Azok a fizikatanárok, akik ezekben az években voltak pályakezdők, a kollégák, a szülők és a tanulók részéről a mostanival össze sem hasonlítható megbecsülésben részesültek, hiszen nehéz és fontos tantárgyat tanítottak, aránylag magas óraszámban. 

Vissza a tartalomhoz

MEGNYITÁS/LETÖLTÉS