Magyar Kémikusok Lapja
MEGEMLÉKEZÉS
Görög Sándorra emlékezem
Szántay Csaba
Görög Sándor: a magyar gyógyszer-analitika legnagyobb alakja; a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja; a Széchenyi-díj, a Köztársasági Érdemrend középkeresztje, továbbá nagyszámúhazai és külföldi kitüntetés birtokosa; nemzetközi hírű tudós; 1959-től ötvenöt éven át a Richter Gedeon Nyrt. munkatársa.
![]() |
---|
Görög Sándor fénykorában, ötvenedik születésnapjának ünnepségén a Richterben |
Sándor kilencvenegy éves korában, 2025. május 03-án küldött nekem egy különös email-t. Levelében azt írta, úgy érzi, „közel a Vég”, és szeretné, ha temetésekor a Richter Gedeon Nyrt. képviseletében én mondanék búcsúbeszédet. E szándékát olyannyira fontosnak tartotta, hogy végrendeletében is rögzítette. Sürgetőleg kérdezte, elfogadom-e ezt a kérést, amire azonnal igennel feleltem. Sándor 2025. június 18-án hunyt el.
Képtelen vagyok szavakban kifejezni ennek a levélnek a drámáját – egyfelől a rohamosan közeledő elmúlás megrendítő, ugyanakkor higgadt közlését, másfelől a leírhatatlanul nagy megtiszteltetést, amit Sándor kérése jelent. Óhatatlanul adódik a kérdés: Miért éppen én? Első pillanatra úgy tűnhet, ennek a kérdésnek a feszegetése semmiképen sem képezheti a Sándorra való megemlékezés tárgyát, vagy akár csak kiindulópontját, hiszen ez oly jelentéktelen kis pont abban a hatalmas képben, amit egy nagy tudós egész életpályájáról felfesthetünk. Mégis, a Sándorral való több évtizedes szakmai és baráti kapcsolatomra visszatekintve úgy hiszem, ennek a kérésnek jó oka van. Ez az ok pedig Sándor munkásságának és lényének olyan esszenciáját, olyan dimenzióját takarja, amit csak kevesen látnak és értenek igazi mélységében. Ezt az okot egyetlen módon lehet igazán megérteni. Meg kell élni. Richteresként. Nem is akármilyen richteresként: a richteres kutatók egy speciális, jelentős kisebbségben előforduló „alfajaként”. Úgy hiszem, Sándorral mi ennek az „alfajnak” a tagjaiként kapcsolódtunk össze szellemileg. Ahhoz, hogy hitelesen és méltóképpen megfelelhessek Sándor kérésének, nem látok más módot, mint ennek a szellemi kapcsolódásnak a perspektívájából tisztelegni munkássága, személye és emléke előtt...