Magyar Kémikusok Lapja
VEGYIPAR ÉS KÉMIATUDOMÁNY
Akadémia, tudomány és tudományértékelés a modern világban
Beszélgetés az MTA Kémiai Osztályának újonnan megválasztott tagjaival
Első rész
A Magyar Tudományos Akadémia 199. közgyűlésén, 2025. május 7-én választotta meg új tagjait. A Kémiai Osztályon három levelező tag kezdi meg munkáját: Fábián István (Debreceni Egyetem), Kónya Zoltán (Szegedi Tudományegyetem) és Szalay Péter (Eötvös Loránd Tudományegyetem). Egy héttel a választás napja után (tehát még az MTA elnökségnek június 24-i döntése előtt) velük beszélgetett a Magyar Kémikusok Lapja felelős szerkesztője, Lente Gábor, aki felvetette a Magyar Tudomány olvasottságának kérdését is. Felvetette, hogy Lovász László második elnöksége idején ismeretterjesztő jellegűvé akarta átalakítani a lapot, a korábbinál sokkal nagyobb olvasóközönséget megcélozva. Ez végül is nem valósult meg.
Fábián István szerint nagyon kevesen olvassák a lapot. „Akit az Akadémia ügyei érintenek, azok esetleg. Időnként belenéznek egy-egy számba, de nem olvassák végig. Legalábbis így gondolom, de az a gyanúm, hogy a tudományos életben aktívan működők nagy része nem foglalkozik ezzel a folyóirattal. Ez mindenképpen azt jelenti, hogy szükséges valamiféle profilváltás.”
Szalay Péter így látja: „Az Akadémiának kell legyen valamiféle kiadványa, amelyben beszámolnak az aktuális kérdésekről. Szerintem a Magyar Tudománnyal nem az a baj, hogy nem lenne alkalmas arra, hogy sokat olvassuk. Önkritikát is gyakorolva: mindig jön e-mail a megjelenéséről. A tartalomjegyzéket végignézem, bejelölöm azokat az írásokat, amiket el akarok olvasni, de aztán ebből nagyon keveset sikerül megvalósítani. Ugyanakkor azt gondolom, hogy az Akadémián belül az információk átadására nagyon is szükség van. Ha a lap tudománynépszerűsítővé válik, akkor ez a belső közvetítő szerep eltűnik.”
Kónya Zoltán hozzátette: „A Magyar Tudományt mindig megkapom e-mailben, a tartalomjegyzéket én is elolvasom. Ami cikk érdekel, meg is nézem. De ha nem kapnám meg, akkor sem lenne hiányérzetem. … De azért azt is valljuk be őszintén, hogy tudományos újságot sem így olvasunk már. Megnézzük a tartalomjegyzéket, s ami érdekel, arra koncentrálunk. Régen az ember reggel leült a kávé mellé egy napilappal. Ezt szerettem is; valószínűleg én is elég öreg vagyok. Egyetemista koromban is mindig a kezemben volt az újság. Ma már nincs ilyen: kiválasztom azt a pár cikket az oldalról, a többivel nem foglalkozom.”
