Magyar Kémikusok Lapja
KITEKINTÉS
„Jahn–Teller”
Hargittai Magdolna, Hargittai István
Egy szimmetrikus, nemlineáris, „elfajult” elektronállapotú (vagyis elektronokkal csak részben betöltött pályákkal rendelkező) molekula szimmetriája torzul, és ezzel nő a molekula stabilitása. Ez a Jahn–Teller-hatás.
A Jahn–Teller-hatás egyszerű példája. A rövid függőleges vonalak elektronokra utalnak, amelyek a vízszintes vonalak által reprezentált energiaszinteken tartózkodnak. A ZnCl2 esetében az energiaszintek betöltöttek és ezzel összhangban van a szabályos oktaéderes geometria. A CuF2 esetében vannak nem teljesen betöltött energiaszintek, és a molekula szerkezete szabályos oktaéderes helyett kisebb szimmetriájú nyújtott oktaéderes, ami megfelel a Jahn–Teller-hatás által jelzett változásnak
Teller Edéről sok írás született, Hermann A. Jahnról jóval kevesebb. A Hargittai házaspár elmeséli, hogy „Jahn és Teller 1935-ben kerültek kapcsolatba, amikor Teller a University College London munkatársa volt és Jahn a Royal Institutionban dolgozott. Az egyik volt kollégája által írt nekrológban találtunk róla információt, fényképét pedig gyermekeitől kaptuk. A nekrológ szerint »a végletekig szerény volt, és ezért nem volt könnyű megismerni«. Teller többször tévesen állította azt, hogy Jahn Németországból menekült. Valójában Jahn apja 1890-ben érkezett Németországból Angliába, és Jahn Colchesterben született. Lincolnban járt iskolába, és 1928-ban a University College Londonban szerzett BSc-diplomát kémiából. Ezt követően Lipcsében folytatta tanulmányait, ahol Werner Heisenberg volt az egyik mentora a doktori cím megszerzésében. Jahn disszertációja a metánmolekula rezgéseiről szólt. Angliába visszatérve a Royal Institution, a Royal Aircraft Establishment és a Birminghami Egyetem matematikai fizika tanszékén (Rudolf Peierls irányítása alatt) dolgozott, mielőtt 1949-ben a Southamptoni Egyetemen kapott oktatói kinevezést. Az egyetem nagyra becsült tagja volt, az alkalmazott matematikai tanszék vezetője, majd a természettudományi kar dékánja. A többatomos molekulák degenerált elektronállapotokban való stabilitásáról szóló két tanulmányán kívül (az elsőben írták le Tellerrel a később Jahn–Teller-hatásként ismert megfigyelést) számos más publikációja is megjelent. Kiválóan alkalmazta a matematikát a különböző problémák megoldásában. Röntgensugár-szórással és a magszerkezeteket leíró csoportelmélet alkalmazásával foglalkozott. Fő érdeklődési területe továbbra is a molekulák szerkezete és a molekuláris rezgések maradtak. A háború alatt háborús projektként nagy szerkezetek, például repülőgépek rezgéseit tanulmányozta.”
