Magyar Kémikusok Lapja
ELSŐ OLDAL
Kedves Olvasók!
„Ha az alapok is elrontatnak, mit cselekedhet az igaz?” – teszi fel a kérdést a (hagyományos számozás szerint) 10. zsoltár szerzője. Ez az idézet a Magyar Kémikusok Lapja szeptemberi számának előzetes átolvasása során két cikk kapcsán is eszembe jutott. Az első: nyáron a hazai média egy része ismét hadjáratot indított az utolsó érintetlenül maradt magyarországi sztálinista intézménynek minősített Magyar Tudományos Akadémia ellen. Jelen lapszám a nemrég megválasztott kémikus akadémikusokkal készített hosszú interjú második részének közlésével elegánsan veszi föl a kesztyűt a sajtópolémiában, bár olvasóinknak aligha kell bizonygatni az Akadémia ethoszát és azt, hogy érdemes megfontolni az akadémikusok véleményét. Kiváltképp, hogy az interjúban éppen a tágabb közönséget is érdeklő témákról van szó: például hogy ugyanúgy működik-e az egyetemi ranglétra minden magyar egyetemen; miként mérhető a tudományos teljesítmény a modern világban; mire jók a tudománymetriai mutatók?
Második, szintén belsőmet megmozgató élményemet a tanulók érvelési képességeit vizsgáló szakmódszertani cikk olvasása jelentette. Már boldogult egyetemista koromban, mintegy 20–25 éve is divatos volt a tanárképzésben az a szemlélet, mely szerint a pedagógus dolga a képességfejlesztés, a lexikális tudás átadása csupán másodlagos (vagy egyenesen kontraproduktív és kártékony, hiszen poroszos és ódivatú). 2025-ben oda jutottunk, hogy örülnünk kell annak, ha egy kutatás bizonyítja: a diák háttértudása még olyan problémák megoldásában is segíti őt, amelyekben a kérdésfeltevés módjával kimondottan az előzetes tudás szerepének kiiktatása volt a cél. Az értekezés természetesen ezen túlmenően sok más megállapítást is tesz.
Ezeken kívül olvashatunk igazi Nobel-díjassal készült riportot és a 2024. évi IgNobel-díjakról szóló beszámolót egyaránt. A valószínűségszámítási – ezt a kifejezést a fentebb említett Akadémia legújabb, 2015-ös szabályzata alapján egybe kell írni – IgNobel-díjnak magyar vonatkozása is van. Nyomába eredhetünk a geológiai hidrogén – természetes – keletkezésének. A Lap profiljának már-már elmaradhatatlan része a kémiatörténet. Ezúttal betekintést nyerhetünk a buckminsterfullerén név mögé, egyszersmind a fullerén előállításáról is tájékozódhatunk annak apropóján, hogy 40 éve, 1985-ben publikáltak először a C60-molekuláról. Szomorú apropóból állít emléket méltó írás a Lengyel kémikuscsaládnak, a „Lengyel Béláknak”.
Mindezek az írások a Magyar Kémikusok Lapjától megszokott igényességgel, gondosan szerkesztett formában kerülnek az olvasó elé. Ez egy tudományos magazin esetén külön érték: nemcsak tartalmában kiváló, hanem arculatában is ízléses. A rengeteg fényképpel vizuális történetmesélő szerepet is betölt. Értékeljük ezt, és reméljük, ez a lapszám is hozzájárul a magyar vegyészek tájékoztatásához, a kémikus szakma népszerűsítéséhez, a kémia iránti érdeklődés felkeltéséhez.
Jó olvasást, zökkenőmentes szeptembert, erős tanévkezdést kívánok!
Keglevich Kristóf
az MKL szerkesztőségének tagja
