Magyar Kémikusok Lapja
MEGEMLÉKEZÉS
Egy kémikuscsaládra emlékezve
A három Lengyel Béla
Inzelt György
Az első (legidősebb) Lengyel Béla a Budapesti Királyi Tudományegyetem tanára, a bölcsészkar dékánja és rektora, a Magyar Tudományos Akadémia levelező, majd rendes tagja. 1910 és 1913 között a Királyi Magyar Természettudományi Társulat elnöke, a Közegészségügyi Egyesület alapító, az Országos Gyógyszerészegylet tiszteletbeli tagja volt. 1896-ban miniszteri tanácsos címet kapott.
Loránd nevű fia, bár orvos lett, komoly kémiai kutatómunkát végzett. Számos cikket publikált kémiai folyóiratokban is: a Lengyel családból tulajdonképpen nem maradt ki a második kémikus generáció sem.
Lengyel Béla még megérte, hogy unokájának boldogan mutassa meg a laboratóriumát. Erről idősebb Lengyel Béla így emlékezik: „1872-ben nyílt meg az egyetem – és talán az ország – első [erre a célra épült] kémiai intézete (ma Múzeum körút 4/b). Az egyemeletes, sárga épület déli szárnyán a professzorok laktak, mert abban az időben ez volt a szokás. Így az emeleten Than Károly professzor, a földszinten a nála tíz évvel fiatalabb unokaöccse, tanítványa, majd professzortársa, nagyapám, akit a tudománytörténet idősebb Lengyel Béla néven tart számon.”
Idősebb Lengyel Béla a budapesti Tudományegyetem egyetemi tanára, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, a Kémiai Tudományok Osztálya titkára, elnöke volt. Tevékenységét Kossuth-díjjal is elismerték.
Lengyel Béla a körösladányi helytörténeti múzeumban, a Körösladányban született legidősebb Lengyel Béla munkásságát bemutató kiállításon
A család harmadik kémikus tagja Lengyel Béla, akit nyáron búcsúztatunk. Halála fájdalmas veszteség mindenkinek, aki ismerte, de a magyar elektrokémikusoknak kiemelten is, mert a tudomány és az ipar a korrózió szakterületének kiemelkedő szakértőjét vesztette el.
