Magyar Kémikusok Lapja
ELSŐ OLDAL
Kedves Olvasók!
Mindannyian olvastuk, a tavalyi kémiai Nobel-díjjal a fémorganikus hálózatok (MOF) három kutatóját, egy japán, egy Angliában született ausztrál, és egy kamaszkorában Amerikába bevándorolt, jordániai születésű palesztin tudóst tüntettek ki. Nagyon sok kutatóhely érdeklődik ma az egész világon a vegyületcsoport iránt, amelynek szintéziseiben, vizsgálataiban, egyre szélesedő körű jelenlegi, és számos, reményt keltő jövendő alkalmazásában hatalmas volt a részük.
Fémorganikus vegyületeket természetesen a kémia már régtől fogva ismert. Bruckner Szerves kémiájának nyolcszáz oldalas első kötetében öt oldal szól róluk, Fieser sokat használt tankönyvének azonban a tárgymutatójában sem szerepel a szó (pedig a Grignard-reagensről természetesen olvashatunk). Ez volt a helyzet hetven év előtt. Az egyik kitüntetett harmincévnyi munkáról beszélt: kezdetben 100 hivatkozás volt a reménysége, máig az ő munkáikra 250 000 hivatkozás esett. A téma népszerűségét a Web of Science alapján lehet megbecsülnünk, így nőtt a Metal Organic Framework keresőszóra feltűnő publikációk száma harminc év alatt: 27 (1995), 84 (2000), 372 (2005), 1816 (2010), 4903 (2015), 11 796 (2020), 16 813 (2025). A számok bizonyítják, hogy a kutatók közössége fontosnak és reményt keltőnek tartja a területet.
A díj hivatalos kihirdetésekor elhangzott néhány perces előadás a díjazott munka tartalmát és újdonságát mutatta be közérthetően, a tudományos ismeretterjesztés mesterműve volt ez a szöveg. Az előadó a retorika klasszikus szabályai szerint fokozta a hatást, a végén érve a csúcsra; a vegyületcsoport sokféle alkalmazhatóságáról beszélt: fotonika, elektronika, érzékelés, energiaátalakítás, energiatárolás (közte a hidrogénenergetika szent grálja, a nagy sűrűségű, reverzibilis H2-megkötés), orvosi diagnosztika, gyógyszer vagy gén célba juttatása, katalízis… mind olyan terület, ahol ennek a hatalmas vegyületosztálynak nagy szerepe lehet.
A díj kihirdetésének reggelén egy leleményes újságíró egy repülőgép fedélzetén érte utol telefonon az egyik kitüntetettet, Omar Yaghit, hogy az elsők között gratulálhasson neki, és megkérdezhesse, mit gondol most a saját munkájáról: Mi volt az első reakciója a hírre? – kérdezte. – Megdöbbenés, öröm, elérzékenyülés – volt a becsületes válasz. – Hogyan kezdődött ez a sikeres tudósi pálya? Yaghi elmondta, hogy bizony nagy nyomorban kezdődött, a család egyetlen szobáját a tehenükkel kellett megosztaniuk. De úgy találta, „a tudomány a világon a legnagyobb erő, amely egyenlőséget teremt”.
Tízéves korában egy pálca-és-golyó molekulamodellt látott egy könyvben, és csodaszépnek találta. Aztán megtanulta, az egész világ ilyen dolgokból áll, a világ azért szép, mert a molekulák szépek. „Mikor elindultam a pályámon, nem a világ karbon- vagy vízproblémáját akartam megoldani, hanem szép dolgokat akartam építeni és intellektuális feladatokat akartam megoldani.” Ezt a lelkesedését adja tovább a hallgatóinak. Arra tanítja őket: „Minél mélyebbre ásol, annál szebb dolgokra találsz.”
A kémia természetesen kézügyesség és matematika, memória és fantázia, szellemi kaland és makacsság, rejtély és remény, fontos az emberiség életében, elengedhetetlen a modern technikában.
De mindezt megelőzi az, hogy a kémia szép.
Schiller Róbert
HUN-REN Energiatudományi Kutatóközpont
