Monoklonális antitestek hagyományos és alternatív tisztítási módszerei

Vaskó Dorottya, Hirsch Edit, Fehér Csaba

Az Egyesült Államok Élelmezési és Gyógyszerészeti Igazgatósága (USA FDA) 1986-ban hagyta jóvá az első monoklonális antitest (monoclonal antibody, mAb) forgalmazását. Azóta az antitestek a gyógyszerpiac legkeresettebb készítményeivé váltak, a hatóságok pedig már számos betegség kezelésére engedélyezték az antitest-terápiák használatát, többek között rákos megbetegedésekre, májgyulladásra, gyulladásos ízületi megbetegedésre, cukorbetegségre, Crohn-betegségre és sclerosis multiplexre. A monoklonális antitestek használata a 2019 végén megjelent Covid–19 vírus által megfertőzöttek kezelésében is hatékony gyógymódot kínál. Már korábbi kutatások is bizonyították, hogy a monoklonális antitestek használata új megközelítést jelent a vírusos megbetegedések kezelésében, mint például az influenza, a SARS, a MERS és az Ebola.

Az antitestek tisztítására széles körben elterjedt módszer az affinitáskromatográfia, amely specifikus fehérje-ligand kölcsönhatáson alapszik. A leggyakrabban használt ligandum a protein A fehérje, amely a Staphylococcus aureus sejtfal-összetevője. A protein A Fc régiója és az IgG immunfehérje közötti natív kölcsönhatás volt az első, amelyet felfedeztek, és felhasználtak a fehérjetisztítási affinitásrendszer kifejlesztésére.

krom.jpg

Affinitáskromatográfiás laboratóriumi tisztítás

A hagyományos technológiák fejlesztése mellett egyre nagyobb az igény a kromatográfiás módszereket kiváltó alternatív, költségcsökkentett folyamatokra, mint például a vizes kétfázisú rendszerben (aqueous two-phase system, ATPS) végzett extrakció, a kicsapás–visszaoldás módszere, a flokkuláció vagy a kristályosítás. A fejlesztések során a technológia folyamatosíthatósága is kiemelt szerepet játszik.


Vissza a tartalomhoz

pdfMEGNYITÁS/LETÖLTÉS