Kedves Olvasók!

2020 és 2021-et, a két „Covid-évet” követően az idei esztendő is sok feladatot, kihívást és nem utolsósorban szomorú, nem várt eseményeket tartogatott számunkra, amelyek nemcsak nemzetközi és országos szinten hatottak ránk, oktatókra-kutatókra, hanem a gyakorlati munkában is rányomták a bélyegüket mindennapjainkra.

Örömteli volt, hogy ismét jelenléti formában, tantermekben kezdhettük meg a tavaszi szemesztert, és február első hetében maszkok helyett csillogó szemű diákokkal találkozhatott az ember az előadótermekben és laboratóriumokban. Jómagam őszintén gondoltam, hogy „na, végre” ismét minden a régi kerékvágásban folytatódik. Aztán az első számonkérések alkalmával realizálódott, hogy bizony ezek a csillogó szemű hallgatók az elmúlt években az online tanulás és számonkérések világában nevelkedtek, és a jelenléti forma eredményei messze elmaradnak a korábbi évek eredményeitől. Új módszertanra van szükség, vagy a távolléti oktatás tényleg teljesen új generációt hozott létre? Netán újra meg kell tanítani ezeket a hallgatókat tanulni az egyetemen? Elhamarkodott lenne erre válaszolni, de egy biztos, a Covid okozta távolléti oktatás még évekig éreztetni fogja a hatását.

Idén az MKE rendezvényei is a régi formában, személyesen zajlottak. Általánosítható, hogy az újbóli személyes találkozások öröme minden generáció esetében, mi több, generációk között is óriási volt. Idén már minden alkalommal szinte teljes létszámmal zajlottak az IB-ülések, a kihelyezett IB-ülésért nagy köszönet illeti a Richter Gedeon Nyrt.-t. A díjak, elismerések átadása is személyesen történhetett meg, a küldöttgyűlést a régi helyén és a szokott időben, a Fasori Evangélikus Gimnáziumban tartottuk.

Az európai gazdasági események és következményeik azonban az év végére már éreztetik hatásukat, és több felsőoktatási intézmény időszakos bezárásra, a jövő évre pedig az oktatás átszervezésére kényszerül. Ez további nehézséget okoz mind az oktatásban, mind pedig az ez idáig, még a Covid alatt is, verejtékesen biztosított, folyamatos kutatómunkában. A jövő év pedig további feladatokat és komoly kihívásokat tartogat. Oktatóink-kutatóink megtartása, az utánpótlás-nevelés, a természettudományos tanárok helyzete csak néhány kulcsszó, amely meghatározza szakmánk prosperitását. Az MKE történetében pedig talán először kerül sor egyszerre a tisztújításra és az ügyvezető igazgató személyének váltására. Erre az átmenetre alaposan készülnünk kell, és a megváltozott gazdasági környezethez illeszkedő működési modell kidolgozásával lehet az új vezetőség felállítását támogatni. A 2021-es kritikus gazdasági év után az idei már jobb volt, de a jövőbeli sikeres működés feltétele egy új szemlélet képviselete az új elnökség részéről.

 Pálinkó István írta beköszöntőjében, hogy „Hát nem semmi évünk volt 2020-ban”. Ezt kivetítve merem írni: nem semmi esztendő lesz 2023. De közeleg az advent, a karácsony. Megváltozott világunkban a mindennapi bosszúságokat félretéve szenteljünk időt a családunknak, szeretteinknek. Töltsünk velük minőségi időt, legyen lehetőség feltöltődni, hiszen az energiára nagy szükség lesz a következő esztendőben.

Áldott karácsonyt, békés ünnepeket és kitartást 2023-ra!

Prof. Dr. Mika László Tamás

egyetemi tanár

a MKE főtitkára

 Vissza a tartalomhoz

MEGNYITÁS/LETÖLTÉS