Sir George K. Radda – Radda György Károly emlékének adózva

Hargittai István

2024 augusztus 13-án elhunyt a világhírű biokémikus, George K. Radda (1936‒2024) – Radda György Károly. Győrben született, a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumban érettségizett. Egyetemi tanulmányait az ELTE TTK vegyész szakán kezdte. Az 1956-os forradalom leverése után elhagyta Magyarországot, és az Oxfordi Egyetemen szerzett vegyész diplomát, majd doktori címet. Posztdoktorként dolgozott a Kaliforniai Egyetemen, Berkeley-ben, 1961 óta pedig különböző pozíciókat töltött be az Oxfordi Egyetemen. Kezdettől fogva kötődött a híres Merton College-hoz, ahol 1984-ben kapott professzori kinevezést. 1980-ban a Royal Society (London) tagjává, 1999-ben az Academia Europaea (London) tagjává választották, és számos díjat, kitüntetést kapott. 1996-tól 2004-ig volt a brit Medical Research Council (MRC) vezető tisztségviselője. 80 éves korától számított nyugdíjasnak, de tevékenysége nem utalt a korára. Évekig vezette az Oxfordi Egyetem egyik fontos orvosbiológiai tanszékét, Szingapúrban vezető tudománypolitikai tisztségeket töltött be és kezdeményező szerepet játszott a szingapúri tudomány fejlesztésében. Magyarországon is fontos elismerésekben részesült, többek között az MTA tiszteleti tagja (2010) és a Corvin-lánc tulajdonosa (2018) volt.

Hargittai István felvétele

Az MRC különleges szerepet töltött be az orvosbiológiai kutatások fejlődésében. A történet a Cambridge-i Egyetem világhíres fizikai kutatóhelyével, a Cavendish Laboratóriummal kezdődött. Ernest Rutherford után W. Lawrence Bragg, a röntgenkrisztallográfia Nobel-díjas úttörője lett a Cavendish Laboratórium igazgatója. Bragg a 2. világháborút követően felismerte, hogy a Cavendish addigi hagyományos területén, az atomfizikában már nem tudná megőrizni vezető helyét, és merészen két új irányba terelte a Laboratórium kutatásait. Az egyik az asztrofizika volt, a másik a röntgenkrisztallográfia. Mindkettő Nobel-díjjal elismert eredményeket hozott. A röntgenkrisztallográfiai kutatások megvalósításához Bragg 1947-ben az MRC akkori vezetőjéhez, Edward Mellanbyhoz fordult támogatásért, mert az orvosbiológiában remélték ezeknek a kutatásoknak a hasznosítását. Perspektivikusan nagy horderejű ügyről és rendhagyó kutatástámogatásról volt szó, ami akkoriban párját ritkította: orvostudományi kutatásokra szánt támogatásokat adjanak egy fizikai laboratóriumnak! A levéltári adatok szerint Bragg és Mellanby közös klubjukban beszélték meg az akkor még szokatlan akció részleteit – igazi kalandfilmbe illő történet, de tudománytörténeti hordereje valóságos.

Radda professzorra emlékezve Hargittai István egy 2000-ben felvett beszélgetésből idéz.

 Vissza a tartalomhoz

MEGNYITÁS/LETÖLTÉS